Csapatépítés vezetőként tréning nélkül

Webinár összefoglaló

Májusban egy nagyon népszerű témát jártunk körül a webinárunkon. Sok vezető érzi úgy, hogy nincs ideje sem neki, sem a munkatársainak arra, hogy egy-két napokra kiszakadva, tréning formában építse a csapatát. Más esetekben nincs erre keret, de lehet, hogy nem is tartja hatákonynak, vagy csak valahogy nem hisz benne. 

Bár mi hiszünk a csapatépítés erejében – amikor kiszakadva a mindennapokból, más helyzetben, más arca ismerhető meg a munkatársaknak, beidegződött működések írhatók át, mélyen beivódott tévhitek cáfolódhatnak, projekciók törhetnek meg, és megromlott kapcsolatok íródhatnak át – a csapat valójában a mindennapok apró történéseitől épül fel, vagy le. És erre a vezetőnek van talán a legnagyobb hatása. 

Igen ám, de ehhez az kell, hogy a nagy rohanásban a vezetőt ne vigye el a feladatfókusz, hanem éles szeme és hegyezett füle legyen az ad-hoc adódó csapatépítő helyzetekre és persze beépítsen a működésébe rendszer szinten is olyan feladatokat, amik ezt a célt szolgálják. 

Mire is jutottunk?

Segítségképpen a tudatosság fenntartásához, a webináron összeszedtünk jónéhány olyan tipikus helyzetet, munkahelyi jelenséget, vezetői viselkedést, amik a leginkább hatással vannak arra, hogy egy jól együttműködő, egymást hatékonyan segítő és jó hangulatú csapat jön-e létre vagy ellenkezőleg. 

Ezek közül jónéhány olyan, amit tulajdonképpen mindenki unásig ismer – például, hogy legyenek jól definiált célok, legyen róluk visszajelzés, hogy miként állunk velük, és legyen belátható következménye a történéseknek – mégis csak nagyon kevés vezető törekszik rá tudatosan, hogy megvalósuljon. Érthető. Nehéz jól csinálni, és mindig van valami, ami keresztbe húzza a számításainkat, amire lehet fogni, hogy ez most egy kivétel, menjünk gyorsan tüzet oltani. Ráadásul erről nem is mindig úgy gondolkodunk, hogy a csapatépítésről szól, pedig kevés dolog tudja jobban rombolni a csapatot és benne az egyéni morált, mint az amikor egyszer az egyik feladat sürgős és fontos, máskor valami, ami teljesen ellentmond az előzőnek, és értelmetlenné teszi a tegnapi munkát. Ellenben, ha kövekezetesen építhetünk valamit, amit eljuttatunk addig, hogy látjuk a hasznát, az önmagában jutalmazó.

Hoztunk egy konkrét – amolyan álljunk meg és egy kicsit csináljunk mást – gyakorlatot is. Egy-egy megbeszélés elején/közben érdemes beiktatni valamit, amivel hátrébb lépünk, újra megfogalmazzuk az alapvetéseinket, megerősítő lehet és újra irányba állíthatja a közös gondolkodást. 

Az üzenet,

amit megfogalmaztunk az, hogy vezetőként minden egyes tettünk, mondatunk kimondása előtt érdemes feltenni a kérdést, hogy az éppen az én kényelmemet szolgálja, vagy a csapat hosszútávú fejlődését? Ha az adott a feladatot gyorsan megoldom (vezetőként) az tényleg a legjobb döntés, vagy csak így most egyszerűbb, mint megbízni vele valakit? Ha a nekem könnyű döntéseket meghozom egyedül, amit meg nem tudok azt kiadom, hogy oldjátok meg, az építő? Ha én úgy döntök, hogy késő estig a munkában vagyok, az segít a többeknek jól beosztani az idejüket és elkerülni a kiégést?

Az, hogy a csapatban az emberek jól érzik magukat, az nem cél, hanem az egy eredmény. Nem a csocsó, a közös sörözés teszi jóvá a csapatot, ezeket akkor élvezik közösen, ha már egyébként is értékelik egymást. A cél tehát a hatékony és eredményes működés, a közös teljesítmény.

Reméljük legközelebb veletek is beszélgethetünk!

 

 

 



Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel:

Érdekel ez a terület