Concordia mmm – 2016. március 7.

A teknősbékák története

Egy teknős család piknikezni indult. Lévén, hogy a teknősök természetüknél fogva lassúak, hét évig tartott, hogy felkészüljenek a kirándulásra. Végül a teknős család elindult otthonról, hogy megfelelő helyet keressen.

Utazásuk második évében találtak is egyet. Körülbelül hat  hónap alatt megtisztították a területet, kipakolták a piknikező kosár tartalmát, és mindent elrendeztek. Aztán felfedezték, hogy elfelejtettek sót hozni. Mind egyetértettek abban, hogy a piknik só nélkül katasztrófa lenne. Hosszú vita után a legfiatalabb teknőst küldték vissza, hogy hozzon sót otthonról. Bár ő volt köztük a leggyorsabb, a kis teknős nyafogott, sírt, és tétován imbolygott a páncéljában. Végül egy feltétellel vállalta, hogy elmegy: senki nem eszik, amíg vissza nem érkezik. A család ebbe beleegyezett, s a kis teknős elment. Három év telt el, s a kis teknős nem tért vissza. Öt év …hat év … aztán az elmenetele utáni hetedik évben a legidősebb teknős nem bírta tovább az éhséget. Bejelentette, hogy ő bizony enni fog, és elkezdett kicsomagolni egy szendvicset. Ekkor a kis teknős hirtelen előbukkant egy fa mögül ezt kiabálva: Látjátok? Tudtam, hogy nem vártok meg! Most már nem is megyek el a sóért!

Sokan közülünk elvesztegetik a legfontosabb készségeiket, mert azzal foglalkoznak, hogy mások mit hibáznak majd el, korlátozódik az energiájuk. Inkább a pozitív, mint a negatív dolgokra építsünk!

 

 



Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel:

Érdekel ez a terület