Concordia mmm – 2015. május 18.

Egy vak (látássérült) ember már jó ideje várakozott egy forgalmas úton valakire, aki felajánlaná, hogy átsegíti az út túloldalára, amikor egy érintést érzett a vállán.

„Bocsánat,” mondta az érintő kéz gazdája, „vak vagyok – nem segítene átmenni az úton?” Az első vak ember megfogta a másik vak karját, és mindketten átmentek az úton.

Úgy tudjuk, ez egy igaz történet. Az első vak a jazz zongorista George Shearing volt. Állítólag (Bartlett anekdotáiban) az eset után azt mondta: „Mit tehettem volna? Átvittem őt, és ez volt életem leghátborzongatóbb élménye.”

Van úgy, hogy azt hisszük, nem tudunk megtenni valamit, ezért nem szedjük össze magunkat, nem vállaljuk a kockázatot. Ha kénytelenek vagyunk megtenni valamit, vállalni a kockázatot, az gyakran segít csökkenteni a másoktól, vagy saját biztonsági mechanizmusainktól való függőségünket, és új izgalmas lehetőségeket fedezhetünk fel.

http://www.businessballs.com/stories.htm#blind-man-advertising-sign-story