„A vezetés az emberek felkarolását jelenti”

Ahhoz, hogy másokat jól tudjak vezetni, előbb magamat kell vezetnem

Anselm Grün, a münsterschwarzachi apátság pátere évtizedek óta foglalkozik vezetéssel.  Beszélgetés az értékekről a vállalati hétköznapokban. Vezetés távolról, önszerveződő csapatok és holakrácia.  Christine Bachmann interjúja, 2021. 06. 30.

Ön szerzetes, spirituális művek szerzője és vezetői coach. A „Spiritulális vezetés” című beststellere épp most jelent meg egy újabb kiadásban, olyan fejezetekkel kiegészülve, mint a „Digitalizáció” és „Vezetés távolról”. Befolyásolja a digitalizáció a vezetés módszerét?

Anselm Grün páter: A digitalizáció ahhoz vezet, hogy a vezetők kevesebbet találkoznak a beosztottakkal. Így az együttműködéshez még több bizalom szükséges. Mivel a kommunikáció a távolból nehezebb, a vezetőknek új utakat kell találniuk munkatársaik motiválására.

Ahogy azt a koronavírus járvány is megmutatja, a távolról való vezetés nem mindenkinek megy jól.  Hogyan lehetséges ez mégis?

Fontosak a videón vagy telefonon zajló személyes beszélgetések, ahol olyan együttlét jön létre, ahol nem csak konkrét problémákról van szó. Ennek nem egy egyszerű fecsegésnek kellene lennie, hanem egy párbeszédnek, ahol a vezetők és a munkatársak személyes oldalukról mutatják meg magukat.

Mit ért ezalatt?

A tárgyilagos beszéd az indoklásról, tervezésről és előterjesztésről szól. Egy beszélgetés, egy párbeszéd ezzel szemben csak kölcsönösséggel jön létre. A német nyelvben a „sprechen” („beszélni”) szó a „bersten” (szétpukkad, megreped) szóból ered, tehát: kipukkad belőlem. Párbeszéd alatt mindig a szívünkön keresztüli beszédet értjük, amely által a másik érezhet is engem, és nem csak az érveimet hallja. A tárgyilagos beszéd esetében mindig semleges, dologi síkon maradunk. De ez önmagában nem indít meg minket. Csak úgy inspirálhatunk, ha a párbeszéd során valós érintkezésbe kerülünk a másikkal, azaz a szívünk is megszólal.

Mi az, ami a távolról való vezetésben még meghatározó?               

Bízzunk a munkatársakban, hogy külső kontroll nélkül is jól végzik a dolgukat.  Ehhez mind szakmai, mind személyes síkon is folyamatosan kommunikálnunk kell.

Új vezetési stílusokra is van igény…

Ez így van. Az új vezetési stílusnak azonban már nem szabad csak a számokból kiindulnia, hanem az emberekből, akiket vezetünk. A vezetés azt jelenti, hogy élénkké tesszük munkatársainkat.   

Hogyan sikerülhet ez?

Először is úgy, hogy a vezető a munkatársak helyébe képzeli magát. Ha elképzelem magam az ő helyében: Mi lelkesíti? Mit csinál szívesen? Hol tudná a képességeit kamatoztatni? Ha ezt tudom, együtt ki tudjuk találni, hogy a benne rejlő potenciált miként tudja leginkább kibontakoztatni.

Anselm Grün páter: „Ahhoz, hogy másokat jól tudjak vezetni, előbb magamat kell vezetnem” (fotó zVg)

 

Ön egy kolostorban él. Hogyan éli meg a vezetést a kolostor mindennapjaiban?

Természetesen a kolostornak kifelé világos struktúrája van, és az apát a kolostor vezetője. Mégis nagyon autonóm módon élünk itt, és biztosan demokratikusabban működünk, mint sok vállalat. A problémákat nem autoriter módon, hanem közösségi szinten oldjuk meg. Így minden egyes ember visszajelzést tud adni. A közös beszélgetés közben ezekből aztán új ötletek születnek.

Magában a vezetésben miben lát potenciált?

Mindenekelőtt a vezetőnek saját magán kell dolgoznia, hogy azt sugározza kifelé, amit el szeretne érni. Sokakat ismerek, akik bizalmat akarnak közvetíteni. De inkább egy erős bizalmatlanságot sugároznak, mert saját magukban sem bíznak.

Hogyan tanulhatjuk meg, hogy bízzunk magunkban?

Úgy tudok magamban bízni, ha önmagam feletti ítélkezés nélkül hagyom feljönni, ami jönni akar belőlem.  Nálunk szerzeteseknél ez a következőt jelenti: nemcsak a gondolatainkért és érzéseinkért vagyunk felelősek, hanem azért is, ahogy ezekkel bánunk. Sok ember azonban fél a negatívumoktól. Elnyomják magukban, vagy másokra vetítik ki.  

A vezetéshez értékekre van szükség. Ön melyeket képviseli?

Én a görög filozófia értékeire esküszöm: igazságosság, bátorság, mértékletesség és bölcsesség, de mindenképp a kereszténység értékeire is: hit, remény, szeretet. A hit azt jelenti, hogy nem csak Istenben, hanem az emberekben is hiszek, a bennük élő jóban. Egy vállalat csak akkor értékes, ha a reményt közvetíti. Egy vezető is csak akkor vezet jól, ha remény sugárzik belőle. A szeretet elkötelezettséget jelent, és ha a munkatársak elkötelezettséget éreznek, akkor lesznek kreatívak.

Mit gondol az önszerveződő csapatokról és a holakráciáról?

Nem tartom sokra ezeket. Ezáltal tudattalan struktúrák keletkeznek. Ezek nem mindig válnak a csapat vitorlájává. Lehet a kollegalitás jegyében vezetni, de szükség van egy személyre, aki a csapatból előcsalogatja az ötleteket, majd koordinálja ezeket.

Az emberek a munkájuk értelmét keresik. Miként tud ebben a vezető közreműködni?

Értelmet találni a munkában, ez a motiváció központi kérdése. A vezető az értelmet nem írhatja elő, de a munkatársakkal folytatott párbeszéd során minden tevékenységükben megtalálhatják azt. Vezetőként minden egyes ember felé azt kell közvetítenem, hogy fontos a cég számára, és a tevékenységének van értelme.

Tud vállalati példát említeni a jó vezetésre?

Bodo Janssen vállalkozó az „Upstalsboom” nevű szállodaláncának vezetési stílusát teljesen megváltoztatta. Ő egy jó példa számomra a korszerű vezetés terén. Janssen olyasvalaki, aki előbb a munkatársait akarta fejleszteni és nem a cégét.*

Mi az Ön személyes üzenete?

Elsőként: ahhoz, hogy másokat jól tudjak vezetni, előbb magamat kell vezetnem, magamat megismernem, békére lelnem magamban és jó kisugárzással kell rendelkeznem.  Másodszor: A vezetés a munkatársak élénkítését jelenti, és azt is, hogy felkaroljuk az embereket, úgy, hogy a munkájuk végeztével megerősödve induljanak haza.

 

Fordítói kiegészítés:

*Az „Upstalsboom” jelenség

Az „Upstalsboom” elnevezés egy, a frízek számára meghatározó középkori szokásból ered, mely szerint lovaikat kikötve („upstallt”) egy fa („boom”) alatt gyűltek össze a fríz elöljárók, hogy az azonos nézeteik, értékeik alapján egymásból erőt merítsenek. A fa ma a fríz szabadság jelképe.

Bodo Janssen, a ma közel 70 szállodát és üdülőt üzemeltető német „Upstalsboom” hotellánc vezetője, egy 2010-ben lezajlott munkatársi elégedettségmérés sokkoló és lesújtó eredményei után („azt akarjuk, hogy ne Bodo Janssen vezessen minket”) döntött úgy, hogy gyökeresen megváltoztatja a cégvezetés alapjait.  Ebben a szabadság fontos szerepet kapott, ami számukra azt jelenti, hogy minden ember szabadon fejlődhet, és személyesen tehet a számára fontos dolgokért. A vezetésre szolgálatként és nem privilégiumként tekintenek, sok vezetői szintet ki is vezettek a rendszerből. Hétköznapjaikat az értékteremtés, az értékek megbecsülése határozza meg, az erőforrások kihasználása helyett pedig a potenciál kiteljesedésében hisznek. Az új modell eredményei számokban is jól láthatóvá váltak: az általános elégedettség 80% fölé emelkedett, a betegségi mutató 8 %-ról 3%-ra süllyedt, a növekvő produktivitás pedig rövid időn belül jelentős (40%-os) eredménynövekedést eredményezett. Vállalatvezetési -és kultúramodelljük mára szimbólummá vált, melyet világszerte az „Upstalsboom út”- ként emlegetnek.

 

Fordította: Pintér Henriette

Vezető tanácsadó, tréner, coach 

A cikk eredetije: HR Today Nr. 7&8/2021: Im Gespräch

https://hrtoday.ch/de/article/pater-anselm-gruen-leadership-fuehren

 



Tetszett a cikk? Oszd meg ismerőseiddel:

Érdekel ez a terület